Timbaland feat. One Republic - Túl késő magyarázkodni


Még kitartok, de tízlábnyira a föld felett járok.
Hallom, amit mondasz, de egyszerűen nem tudok megszólalni.

Azt mondod, szükséged van rám.
Aztán fogod magad, és cserbenhagysz, de várj...
Azt mondod, sajnálod.
Eszedbe se jut, hogy erőt veszek magamon, és azt mondom, hogy...

[Refrén]
Túl késő már magyarázkodni, túl késő...
Mondom túl késő magyarázkodni, túl késő...

Teszek egy újabb próbát, lesz, ami lesz...
Szükségem van rád, mint a szívnek arra, hogy dobogjon,
de semmi változás.
Szenvedélyesen szerettelek,
de már minden rosszra fordult, és most azt mondod:
"Sajnálom" és olyan vagy, mint egy angyal.
De attól tartok, hogy...

[Refrén]
Túl késő már magyarázkodni, túl késő...
Mondom túl késő magyarázkodni, túl késő...

Még kitartok, de tízlábnyira a föld felett járok

Gáspár László : Őszi Eső

A téren, vártam rád, de nem jöttél,
És az álmunk, őszi eső mosta szét.
Szürke úton, ezüst port kavart a szél,
Akkor úgy éreztem én,
Hogy már nem bírom tovább

Kint a parkban
felhők mögé bújt a fény,
Árnyék táncolt
a reggel hűvös függönyén.
Én csak álltam,
olyan árván egyedül
És te nem jöttél elém,
Baby, nem néztél felém.

Ködbe lépett, fent az ólom színű ég.
Földre hullott, néhány aranyló levél.
Én csak álltam. És a szívem széttörött,
És nem hittem, hogy újra látlak még

Kint a téren, hull az őszi eső,
Ó baby
A vándorlélek, csak álmokat kereső, idegen
De ha él, a remény, egyszer úgyis hazatalál
Bár az út, hosszú és nehéz
De érzem én, érzem én, (hogy) mennem kell tovább

Ha a tegnap, csak egy törött porcelán,
Néhány emlék, széppé festheti talán.
Bár a holnap, csupa kérdés és talány,
De ez a könny óceán,
Egyszer felszárad talán.

Kinn a téren
felhők mögé bújt a fény.
Árnyék táncolt
a reggel hűvös függönyén.
Hiába vártam, de te nem jöttél elém,
És álmaim az eső mosta szét

Kiwi : Neked adom

Mindörökké, mindörökké tart.

Itt van a nap amit már vártunk
Szavak nélkül némán álltunk
Ha te is akarod így lesz örökké

Nézd fenn az ég most tiszta kék
Nem volt ilyen nagyon rég
Ha te is akarod így lesz örökké

Neked adom szívből ezt a dalt
A szeretetem mindörökké tart
Neked adom érezd mennyit ér
A te napod csak a miénk, csak a miénk

Mindörökké, mindörökké tart.

Volt nap, hogy megbántottalak
De éjjelenként mégis vártalak
Ha te is akarod így lesz örökké

Értünk ragyog ma fenn a nap
Lehetnél egy kicsit boldogabb
Ha te is akarod így lesz örökké

Neked adom szívből ezt a dalt
A szeretetem mindörökké tart
Neked adom érezd mennyit ér
A te napod csak a miénk, csak a miénk

Koós János : Sír a telefon

Halló!
Kislányom, küldjed az anyukád, mond meg kérlek szépen,
Várom válaszát.
Ki vagy te bácsi, aki tegnap is telefonált? Miért lett olyan szomorú az anyukám?
Sírt is Hívjad, siess hát, biztosan elűzöm a bánatát
Mond bácsi, te valami rosszat tettél az anyukámnak? Amikor keresed, mindig azt súgja: mond, hogy nem vagyok itthon.

Hát mond el, hogy milyen a szobád és áruljad el azt is, hogy írni tudsz-e már?
Hát tudok írni, pedig még csak óvodába járok, az anyukám tanított, tudod nekem nincs
apukám, mint a többi gyereknek.
Hidd el nekem is fáj, 7 éve szenvedek, már és egyre csak várod reád
Az nem lehet, mert én még csak 6 éves vagyok.
Bácsi, miért nem szólsz sír a telefon?

Kislányom én sírok
Gyötör egy nagy titok
S ha erre gondolok
Félek, hogy választ nem kapok
Érzem, hogy mást szeret
S így élnem nem lehet
Ezért sír oly nagyon, a telefon
Ne sírj!!!

A képed 1000szer láttam már
Szeretném, hogyha végre mi együtt nyaralnánk
Te láttál már engem? Én már úszni is tudok, majd megmutatom neked, meglátod milyen
ügyes vagyok!
Kérlek, segíts hát én úgy szeretlek téged és az anyukád
Te szeretsz minket? Miért? De én még sohase láttalak
Bácsi miért sír megint a telefon?

Kislányom én sírok
Gyötör egy nagy titok
S ha erre gondolok
Félek, hogy választ nem kapok
Érzem, hogy mást szeret
S így élnem nem lehet
Nélküle céltalan a holnapom
És ezt nem akarom
Félek, hogy mást szeret
S így élnem nem lehet
Ezért sír oly nagyon a telefon.

Kérd hát, hogy várjon…
Már megy el…
Hogy megbocsásson…
Elment…
Ha elment, mégis elbúcsúzom, én is
Szerbusz bácsi
Szerbusz kicsim

szövegíró : F. Claude- Thomas - Vándor K.

Adagio : Egy elfelejtett dal

Visszahoz egy régi perc,
Megidéz egy fénykép,
Míg csak élnem kell,
Sose lesz másképp.
Ugyanaz a fájdalom,
Ugyanaz az érzés,
Az a búcsú szó,
Amivel elmész.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
Az a perc ma se múlt el még.

Teli voltunk élettel,
Szabad volt a szívünk,
És én úgy hittem,
Sose kell félnünk,
Hova lett a boldogság?
Hova a sok álom?
És ami nincsen már,
Miért kell, hogy fájjon?

Nem számít, hogy hány év messzeség,
Az a perc ma se múlt el még.

Itt az éjjel és Te nem vagy már velem,
Hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen.
És ha hívlak, tudom senki nem felel,
Csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Vissza hoz egy régi perc,
Megidéz egy fénykép,
Amíg csak élnem kell,
Sose lesz másképp.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
Az a perc ma se múlt el még.

Itt az éjjel és Te nem vagy már velem,
Hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen.
És ha hívlak, tudom senki nem felel,
Csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Hány év múlt el,
És még mennyi kell,
Ahhoz, hogy újra kezdjem el.

Itt az éjjel és Te nem vagy már velem,
Hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen.
És ha hívlak, tudom senki nem felel,
Csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Pál Tamás : Mondd, mit vársz

Eljöttem könnyű szívvel én,
Velem jött árnyékként a remény.
Nem hittem, hogy tényleg mindez jár,
Mégis fáj, ahogy elmúlt, s nem jön vissza már.

Emlékezz rám, hisz nem volt rég,
Küzdöttem érted és magamért.
Egyszer csak minden jéggé hűlt,
Szívemből az a csend lop egy percnyi néma írt.

Refr.: Ami rég volt, elmúlt, és már nem is fáj,
Lehet, várnom kéne, de nem bírom már.
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz,
Ugye nem csak ennyit ért
Az őrült vágy, az érintés, ami mindig elkísér.
Bújj hozzám egyszer még,
Gyere, mondd, hogy van remény,
Veled együtt újra kezdeném.

Melletted minden másképp szólt,
Nem látott minket más, csak a Hold.
Éreztem mégis, máshol jársz,
Áruld el, mit akarsz most tőlem, mit kívánsz?

Refr.: Ami rég volt elmúlt, és már nem is fáj,
Meddig kell még várnom, én nem bírom már.
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz
Ugye nem csak ennyit érsz.
Az őrült vágy, az érintés, ami mindig elkísér.
Bújj hozzám egyszer még,
Gyere, mondd, hogy van remény,
Veled együtt újrakezdeném.

Pál Tamás : Szükségem van rád

Egy széttépett kép, min a keret széthullt,
S ami szép volt, nincs többé már.
De az ágy szélén még egy üres párna
Hazavárja, ki távolban jár.

Csak most jöttem rá, s bár tudnád, h bánt,
Soha nem mondtam még, hogy szükségem van rád,
Túl vak voltam rég, de szívem már lát,
S bár nem mondtam még, de szükségem van rád.
Csak most jöttem rá.

Egy haldokló szív,
De a szavak tőre beletörve,
Csak ezt hagytad rám.
Még dobban, még hív,
Mert lehet élnem megint végre,
Ha elmondhatnám.

Amíg szerelmed még védett,
Nem is láttalak meg téged,
Csak egy álom volt,
Ami rólunk szólt.
De most hiányodtól égve,
Tudod felébredtem végre:
Te vagy föld és ég, az a mindenség,
Mire vágyom rég.

 REPUBLIK

 A csend beszél tovább

 A csend beszél tovább
Helyettem ő mondja el
A csend beszél tovább
Helyettem ő énekel
Elbúcsúzom, de ott leszek
Ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat
Akkor is látod az arcomat
Hogyha fáj, hogyha nem szabad
Mindig itt vagy és ott leszek
Ahol a szél zúg, a Nap nevet

 REPUBLIK

Szeretni valakit valamiért

Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér
Szeretni valakit valamiér'
Ne tudja senki ne értse senki, hogy mér'
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'

Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút

Esik a hó és szemembe fúj a szél
Szeretni valakit valamiér'
Ég a gyertya ég el ne aludjék
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj

Szertni valakit valamiér'

TNT : Híd a folyót

A.D. stúdió : Nyári eső

Éjjel a hold megint trükköket játszik
Téged ígér, te mégis mesze jársz
Csillagok arcára nézve még látom
Felfénylő tested, szemed mosolyát

Én voltam, jól tudom, ki többet akart
Hogy legyünk mi egymásnak víz és a part
Őrült, ki néz, de semmit se lát
Bár elfér két szívben az egész világ

Hallgasd az éjben a nyári esőt
Mit ígér, mire kér, szeress úgy, ahogy én
Hallgasd az éjben a nyári esőt
Gyönyörűm te legyél, utamon te kísérj

Hallgasd az éjben a nyári esőt
Mit ígér, mire kér, szerelem te kísérj
Hallgasd az éjben a nyári esőt
Igazam te legyél, gyere vissza, ne félj

Odakint most a szél felhőket kerget
És idegen nap szórja szét aranyát
Már nem is tudom, mit gondoljak rólad
Megérint a fény és utamra bocsájt

Én voltam, jól tudom, ki többet akart
Hogy legyünk mi egymásnak víz és a part
Őrült, ki néz, de semmit se lát
Bár elfér két szívben az egész világ

Hallgasd az éjben a nyári esőt
Mit ígér, mire kér, szeress úgy, ahogy én
Hallgasd az éjben a nyári esőt
Gyönyörűm te legyél, utamon te kísérj

Crystal : Sosem múlik el

Nézem őt, s nem látom már
Tudom, elment rég és távol jár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi sosem múlik el
Nincs remény és ő sincs már
Csak a szívem őrzi, vár és vár
S ha látom őt még mindig fáj
És ez sosem múlik el

Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el
Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el

Új nap ébred, új nap vár
Hideg hosszú télből
Így lesz nyár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi sosem múlik el
Múltba vész, nem bánom már
Szívem újra könnyű széllel száll
De látom őt még, mindig fáj
És ez sosem múlik el

Őt látom fában....

Mért őrzöm még
Mondd el meddig tart
Míg elfelejtem
Vak voltam, most újra látok
De félek késő már

Fában a fűben.....
Őt látom fában...

szövegíró : Kasza T. -Kasza T. kiadó : Sony Music

Mester Tamás : Szabadítsd fel!

Visszamennél szívesen
De már nem tudod hová
Minden emlék idegen
Sok régi kép, ami nem hasonlít rád
Egy álmos szerető
Egy majdnem szenvedély
S te nem hiszed már, hogy lehet elég időd
Hogy a pillanatnak élj
Az ami volt, egy szomorú emlék

Hát szabadítsd fel szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Ha nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz
Engedd el, ami nem kell

Néha visszatér még ugyanúgy
Egy régi félelem
Semmi nem hajt igazán
Ha elhiszed, hogy túl vagy mindenen
Rég nem volt szélvihar a néma tengeren
Mert összetörhet, s te félsz nem élnéd túl
Ha a szíved védtelen
De félig él, az aki nem mer (nem mer, nem mer)

Hát szabadítsd fel szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz
Engedd el, ami nem kell, nem kell, nem kell

Én sem látom, hogy mit tennék másként, ha újra kezdhetném
Eltévedtem párszor, de nem bánom már, lehet, újra megtenném
Az ami volt, marad a múlt, egy régi emlék

A szívedben érzed
Hogy van még mért élned
A tűz újra éled
És újból megéget
De nem kell, hogy félj
Nem kell, több szó
Engedd, hogy fájjon
Engedd, így jó
A szíved újra érzed, hogy szabadon száll

szövegíró:Mester Tomi

Hobo Blues Band
Nemek háborúja lemez, 1997

Vissza a múltba

Reggel csak néztem, hogy' kivirultál,
Az ezüst nyakláncod is felvetted.
Dolce Vita parfűmöt használsz,
És furcsán csillog a szemed.
Szeretem ahogy jársz, és ahogy kelsz,
Ahogy föltűzöd álmosan a hajad,
Lábujjhegyen mész kávét főzni,
Közben kicsit riszálod magad.
Cédulát hagytál az asztalon,
"Szívem ma később jövök haza!
Clint Eastwood lesz a tévében,
A frizsiderben vár a vacsora!"
Visszajött a régi kedvesed,
Az övé voltál sok éven át,
De többre vágyott nálad is,
Elment Pécsről, nem bírta tovább.
Te végre elfogadtál engem,
Fogytán a pénze, hát hazaszökött,
Lent vár a kocsijának dőlve,
Friss és barna, a tengerről jött.
Még mindig kisfiús a mosolya,
Hogyha rádnéz, ugyanúgy nevet,
Mikor felhív, tombol a szíved.
Elakad a hangod, remeg a kezed.
Hív az ifjúság, a sok emlék,
Ő csak suttog és mesél,
Te akarod és el is hiszed.
Lapos és hazug történetét.
Két hétért odadobsz mindent,
Tegyek úgy, mintha nem tudnám?
A második hétfő reggelén,
Kisírt szemekkel visszatérsz hozzám.
Cédulát hagytál az asztalon,
"Szívem ma később jövök haza!
Clint Eastwood lesz a tévében,
A frizsiderben vár, vár, vár a vacsora!"
Mondd, mennyit ér a múlt ha visszatér?

Máté Péter : Mondd, mért szeretsz te mást?

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Refr.: (2x)
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.