"Szeretnk veled es ztatta utcn tncolni, s szeretnk veled egy gyban lmodni. Szeretnm megmutatni mit r egy knnycsepp, mely az rm ltal tiszttja arcodat, s elmossa az sszes bnatodat. Szeretnm ha szemem tkrben fedeznd fel a vilgot, s szrevennd az igazn fontos dolgokat. Szeretnm ha tudnd hogy a sivatagban is nylik virg, s hogy a hessben is van melegsg, mert gy l a vilg. Szeretnm ha velem egytt kiltand, hogy suttogva is rtem szavad, mert gy nincs az a szv mely megszakad. Szeretnm ha ltnd hogy a vak ember is lthat csods dolgokat, s kinek nma az let, az is vrja a hangokat. Szeretnm ha egytt reznnk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentktelen dolgok miatt egyre csak halogat. s vgl Szeretnm, ha mr rncok bortjk az arcunkat, azt lssam hogy letnk nem is lehetett volna ennl BOLDOGABB..."
"Amikor megszlal az orgona zenje,
Elhangzik mindkettnk ajkn az igen,
Sorsunk ekkor eggy forr majd ssze,
Szeretni akarlak s megtartani, mindrkre."
Kezem feld nyjtom, szvem neked adom,
Melyet soha vissza nem krek,
Szeress egy leten t gy, mint ahogy n tged,
Akkor is, ha megregsznk, s
Akkor is, ha mr nem lek."
Ady Endre
 Valloms
Szeretlek gi hitattal,
Hiven, rkk, igazn.
Oly tiszta, mint a nap, szerelmem,
s mly, miknt az cen.
Mert legdicsbb te vagy a fldtekn,
Szebb, mint az gnek minden csillaga;
A mennyet n mr itt megzlelm,
Az n szerelmem az let maga.
Szeretlek forr indulattal,
Lobogva, kjjel, lngoln.
Oly forr, mint a tz, szerelmem,
S minknt a tz, oly rombol.
Te vagy a legkvnatosabb nekem
A pazar sszessg csods ln;
Nem cltalan, nem lom letem,
Ha te hajolsz ldlag n flm.
Szeretlek rmes szenvedllyel,
Vihar kl cskjaim nyomn;
Hervaszt, mint a nap, szerelmem,
S hborg, mint az cen.
nn vilgt nem szeretheti
Jobban az Isten, mint n tgedet;
A lng, mely a vilgot lteti,
Hallt is oszt, mert vg nlkl szeret.
Szeretlek titkos rettegssel,
Marcangol egy stt talny:
Hogy hirtelen nem oszlasz- el,
Te fnyes gi ltomny?
Hogy dvmet meg nem sokallja-e
A boldogsgra irigy, gnyos g?
De hiszen rk lelknk lete,
Az gbe is utnad szllank!
Szeretlek mlysges gynyrrel,
Lelkem csak benned s rted l,
Ember nem vgyhat magasabbra,
rted szenvedni, srni kj.
Ltsod dvn spad a mersz,
Szvem a kjtl majdnem meghasad,
lelni, brni tged szinte vsz,
Nem brjk el a testi, csontfalak.
Szeretlek l szerelemmel,
Nem mlik el e lng soha,
Hervaszt br, de hervadatlan,
rk, mint az Isten maga.
Dicsbb vagy, mint a bszke csillagok,
Nagy szveden a mennyet lvezm,
Szivnkben halhatatlan lng lobog,
Hiszlek, szeretlek s remllek n!
Komjthy Jen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
