FrissítésSúgó

Martina

2005.06.21. 06:28 -

Ákos: Valami véget ért Forró betonon hasalok, Távoli hang csak a gyász, Lassan lüktet egy ér, Fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér, Ó, csak játszik a szél, Tudom, már messze vagy rég, Bennem minden halk szavad él. Halott virágok illatát Nyögik a fák, És megrázkódik a táj, Valami véget ért, valami fáj. Ahogy fölém nő az éj, Álmodni nem hagy a vád, Ha becsukom fáradt szemem, Tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, De lassan újra feljön a Nap, Nélküled semmi vagyok. Halott virágok illatát Nyögik a fák, És megrázkódik a táj, Valami véget ért, valami fáj.

[12-1]

Martina

Előzmény | 2005.07.01. 23:40 - #12

Cserháti Zsuzsa : Kisfiam Itt vagy velem, mint egy új remény Az éjszakát felváltja a fény Csak egy perce élsz, nézlek boldogan Úgy vártam rád, édes kisfiam A régi vágy újra szárnyra kél Míg dalt susog kinn az esti szél Minden bánatom eltűnt nyomtalan Mosolyogj rám, édes kisfiam Egy rózsakert hinti árnyait Nincs fontosabb, mint az álmaid Még egy szót se tudsz, mégis annyian Hisznek neked, édes kisfiam Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa. Ezt érzem én, ahogy nézek rád: Más lesz a Föld, más lesz a világ Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam

Peti	Előzmény | 2005.06.25. 16:48 - #11

Koós János : Mondjátok meg Máriának 1. Ismét róla álmodtam az éjjel, Gyönyörű volt s az enyém Harcolok egy hűtlen álomképpel, Ő lesz ki győz, s a vesztes én Refr. Mondjátok meg Máriának, szeretem, És ez a szerelem most is lánggal ég Bennem minden emlék olyan eleven, Mintha el se ment volna még 2. Üres szívvel kószálok az utcán, Míg ő talán mást ölel Senki, senki nem tartozik hozzám És jól tudom, hogy nem jön el Refr. 3. Szerelemnek csalódás az ára, Fizetni kell mindenért Mindenkinek volt egy Máriája, Akinek volt, az egyet ért…

Martina

Előzmény | 2005.06.22. 15:40 - #10

Majka papa : Mondd, ami fáj Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ, és bárki bármit csinál, az minden a te hibád. A holnapot nem látod, mindenki utál, mert kínszenvedés minden perc jön nap-nap után. Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek, nincsenek színek, nincsenek fények. Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba, mert háború az élet és elhullik a gyáva. Mert valami kezdődik ember, és valami véget ér, és csak Isten dönthet arról hidd el mikor mennyit ér. Ha százszor kérded őt és százszor nem felel, ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz mit érdemelsz! Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz, mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz. Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal, és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal. Refrén: Hát mondd ami fáj, az a múlt a miénk. Hiába nézel fel az égre! És sirsz, oda fent nem hallja az ég. Hiába minden, úgyis vége! Hát mond ami fáj, az a múlt a miénk. Hiába nézel fel az égre! És sirsz oda fent nem hallja az ég. Úgyis vége! Mert én alig múltam 22 és elővett az élet, hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes. Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott, aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot. És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi, én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni. Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden, mert holtan feküdt mellettem, kit példaképnek hittem. Tudom az az élet rendje, temeted a véred,de miért pont most, és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem. Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra, hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta. Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet, mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek. És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam, és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam! Refrén Hát mondd ami fáj, az a múlt a miénk. Hiába nézel fel az égre! És sirsz, oda fent nem hallja az ég. Hiába minden, úgyis vége! Hát mond ami fáj, az a múlt a miénk. Hiába nézel fel az égre! És sirsz oda fent nem hallja az ég. Úgyis vége! Én már gyerek fejjel értetlenül néztem míg más remegett, a rossztól, én az ördögtől sem féltem. Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam, ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat. Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta, hogy ha ő elfordul tőled, akkor dühösen néz vissza. Meg hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet, mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet. És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném, akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném. Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet az egy ima helyett uram most már átkozódik tizet.Mert te osztasz úgy mindent hogy az ember nem is tudja,hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra. Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted, ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvetted. Refrén Hát mondd ami fáj, az a múlt a miénk. Hiába nézel fel az égre! És sirsz, oda fent nem hallja az ég. Hiába minden, úgyis vége! Hát mond ami fáj, az a múlt a miénk. Hiába nézel fel az égre! És sirsz oda fent nem hallja az ég. Úgyis vége!

Martina

Előzmény | 2005.06.22. 15:39 - #9

Maché : Édesen keserű Ahol az ég a földdel eggyé válik, Én várok Rád Szívemnek Kedves vagy szép hazug, bár bántottál. Ahol egyetlen percben történik meg, ami végtelen! Mondd, miért kell dideregnem még szerelmedért Kedvesem?! Bíztass, hogy az út végén majd Akárhol is lesz, Te ott leszel! Szeretni mondd, tudnál-e hittel, Az árulásra szeretet felel! Bíztass, nem hiába várlak, S még ma éjjel lelkemben alszol el! Ez a szerelem fáj - Nekem is! Ez a szerelem a bûnöm - Neked is! Miért hogy szeretni Édesen Keserû, S lelkem Nélküled húrtalan hegedû?! Ez a szerelem fáj (még) - Nekem is! Ez a szerelem a bûnöm (de) - Neked is! Fekete-fehér dallama fáj Nekem, Kotta nélkül gyûlölöm, szeretem! Mondd, mit tehet, kit az ég csak Szeretettel áldott, s büntetett?! Tiszta Szívvel az õrületbe - Miért meneteltünk Kedvesem? Ahol egyetlen percben történik meg, ami végtelen, Ott várlak bolond, nagy hittel,- Igaz vagy bennem, úgy hiszem!

Martina

Előzmény | 2005.06.22. 15:37 - #8

Neoton Família : Kell, hogy várj Szemedben könnyek, haragszol rám. Hogy el kell menjek, nem az én hibám. Kell hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök. De addig írj, gyakran írj, Így szerezz egy kis örömet nekem. Kiszáradt torkom és ég a szám, Utolsó csókom, gondolj majd rám. Kell hogy várj... Nevess, hisz így szeretlek, Vidámnak és kedvesnek Lássalak, ha nem leszel velem. Nehéz most messze menni, De könnyebb elviselni, Ha rád majd így emlékezem. Titokban sírhatsz egy kicsit még. Na jól van most már, ennyi elég. Kell hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök. De addig írj, gyakran írj, Így szerezz egy kis örömet nekem. Kell hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök. De addig írj, gyakran írj, Így szerezz egy kis örömet. Kell hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök hozzád.

Martina

Előzmény | 2005.06.22. 15:35 - #7

Demjén Ferenc : Ezzel még tartozom Van néha úgy, hogy megbocsátunk. Van néha úgy, túl hamar elválunk. Az új, nagy csodát még magam is várom. Ezzel még tartozom. Véletlen volt, az, ahogy indult. Véletlenül igazán (nagyon is) jó volt. Én rontom el valahol mindig. S már hozzád sem tartozom. Szenvedni nem jó, és azt titkolni kell. Én sem ordítottam fel. De hogy miért nem tettem, még most sem tudom? Ezzel még tartozom. refr.: Sírnék, de azt régen sem tudtam. Rohannék hozzád, de a kulcsod másnál van. És ez nem jó. Rossz ez így nagyon. Még hozzád tartozom. Elmondanám, de ma sincs szó rá, a késői könny mért válik sóvá. Sós könnyedet oldja fel csókom. Ezzel még tartozom. refr.

Martina

Előzmény | 2005.06.22. 15:34 - #6

Demjén Ferenc : Földvár felé, félúton Ott állt a lány, az út jobb oldalán, Egy sárga rózsa hervadt homlokán, A szürke úton, csak állt várakozón, Földvár felé, félúton... Az őszi napfény bágyadtan virult, Az őszi bánat szép szemére hullt, Oly ismerős volt, hogy honnan, nem tudom, Földvár felé, félúton... Megszólítottam, bár nehéz volt szivem, Földvár felé, ha eljön, elviszem, Nem válaszolt, csak nézett álmodón, Földvár felé, félúton... Vártam egy percet, vagy annyit sem talán, És mérgelődtem, tán süket ez a lány, Még egyszer szóltam, ha nem jön itt hagyom, Földvár felé, félúton... Csak állt ott némán, nem fordult felém, Az őszi napfény felragyogott szemén, Egy könnycsepp gördült az arcán, csillogón, Földvár felé, félúton... Nem kértem többször, hisz vártak már reám, a földvári kúlturház ócska színpadán, Ott hagytam őt, és mást is, jól tudom, Földvár felé, félúton... Azóta nézem az út jobb oldalát, Talán még egyszer meglátom azt a lányt, Ha megtalálom, megvigasztalom, Földvár felé, félúton...

Martina

Előzmény | 2005.06.22. 15:33 - #5

Demjén Ferenc : Légy hű örökre Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre Válaszom, hogy a békés végtelen küldött mindörökre. Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben, ilyen úton az egy, mit megtanulsz Légy hu örökre. Hmm, mennyit mondhatnék még errol, Hmm, mennyi szó meghalt már, lakatok voltak az ajkainkon, szavunk bilincsben De az álmunk még így is megmaradt És mindörökre Nehogy azt hidd, hogy vége, nagyon is távol még szabadon szívni az új levegot, Azt mit vártunk rég, Nehogy azt hidd, hogy vége, hisz annyian vannak még Kik tükörbe nézni nem tudnak, bár nem fontosak rég Hogyha kérdezed mért jöttem, mi szél fújt erre Válaszol majd a békés végtelen, tisztán örökre Válaszol majd az értelem örökre Nehogy azt hidd, hogy vége.... örökre... Hogyha kérdezed mért jöttem mi szél fújt erre válaszol majd a békés végtelen tisztán örökre válaszol majd a tiszta értelem Mindörökre

Martina

Előzmény | 2005.06.21. 06:33 - #4

Máté Péter : Mondd, mért szeretsz te mást? Emlékeim közt van egy tépett levél, Levél, melyet nem is küldtem el. Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt, De olvassuk csak el, mit mondd a levél: “Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged? Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked? Ha mellém sodort egyszer már az élet, Én nem engedlek oly könnyen el. Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot, Ha mástól akarod a boldogságot? Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem, És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el? Refr.: (2x) Az első pillanatban megmondhattad volna, Szólhattál volna, ne kezdjük el. De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva, Hozzám hajolva hazudtad el: Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved, S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.” De én ezt a kis levelet most összetépem, Ha így akartad, hát nekem sem fáj.

Martina

Előzmény | 2005.06.21. 06:32 - #3

Molnár Ferenc "Caramel" : Szállok a dallal Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz, hittem az életben és nem fájt a szívem, tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, láttam a jövőmet és semmi sem bántott. Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, és hogyha szeretném elszállok innen, ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem. De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat, de miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak. Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál, így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár, én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd, neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd. Csalódtam sokszor már és sokmindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom, hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. Addig amíg szól a dal, az én szívemben, addig gondolatban szárnyalok a fellegekben. Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben, soha nem adom fel, ne is kérj, ezt nem teszem, mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem, nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.

Martina

Előzmény | 2005.06.21. 06:31 - #2

HOOLIGANS: JÁTSZOM Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok. Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell. Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok Magamból én, te döntsd el, mennyit ér! Voltam már lent és hagytak egyedül, Üres falak között, távol mindentől. Keserű a magány, de tudtam, sikerül Ide elérni fel, csak mindig hinni kell. Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár, Így élni jutalom, te is hallgass rám! Minden percben elvarázsolsz teljesen, Minden titkos érintésed kell nekem. De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom, Játszom, mint egy bohóc a színpadon. Színház a sors, játszd a szereped. Ez a darab talán végre mást hoz majd. Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep. Becsüld meg még, ne dobd el semmiért. Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár, Így élni jutalom, te is hallgass rám! Minden percben elvarázsolsz teljesen, Minden titkos érintésed kell nekem. De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom. Játszom, mint egy bohóc a színpadon. Minden percben... Mi marad így majd a végén? Hova jutok, még nem tudom. De tudom azért sokan várnak még rám Ma is mindenhol, mindenhol! Minden percben elvarázsolsz teljesen, Minden titkos érintésed kell nekem. De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom, Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Martina

Előzmény | 2005.06.21. 06:28 - #1

Ákos: Valami véget ért Forró betonon hasalok, Távoli hang csak a gyász, Lassan lüktet egy ér, Fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér, Ó, csak játszik a szél, Tudom, már messze vagy rég, Bennem minden halk szavad él. Halott virágok illatát Nyögik a fák, És megrázkódik a táj, Valami véget ért, valami fáj. Ahogy fölém nő az éj, Álmodni nem hagy a vád, Ha becsukom fáradt szemem, Tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, De lassan újra feljön a Nap, Nélküled semmi vagyok. Halott virágok illatát Nyögik a fák, És megrázkódik a táj, Valami véget ért, valami fáj.

[12-1]