|
Menü |
|
| |
|
SZERINTEM |
|
Arra születtem,hogy megszeressenek,
megszeressem én is azt,akit lehet.
Arra születtem,hogy boldog is legyek,
s tovább adjam egyszer az életemet.
Nincsenek lehetetlen almok,
csak belso korlatok,
amelyekkel megszabjuk,
mi lehetseges es mi nem. | |
|
NEON |
|
| |
|
SZERETETRŐL |
|
| |
|
NŐK & FÉRFIAK |
|
| |
|
ARANYKÖPÉSEK |
|
Kölcsönösség |
Amíg a főnököm úgy tesz, mintha jól megfizetne, addig én úgy teszek, mintha jól dolgoznék. |
|
|
Ha egy bűnözőnek segítesz mikor a bűnt elköveti, akkor te tettestárs vagy. Ha utána segíted, akkor ügyvéd.
"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd." Mahatma Gandhi
Az útonállók azt mondják: "Pénzt vagy életet!" A nők pedig mindkettőt akarják.
Lope de Vega | |
|
TITKOK ÉS OKOSSÁGOK |
|
| |
|
TANULSÁGOS |
|
| |
|
STÁR MUSTRA |
|
| |
|
SZERETET |
|
A legdrágább kő mindent karcol,
de maga nem tűr karcolást.
A legdrágább szív inkább vérzik,
de nem sebez meg soha mást. | |
|
|
|
GÖRÖG ISTENEK ABC-JE |
|
Szeléné, Szemelé,Szibülla,Szterope,
2006.01.16. 17:55
Szeléné, Selene
Seléné: (Méné is), a görög mitológiában a Hold istenasszonya (a rómaiaknál Luna), Hesiodos szerint Hyperion titán és Theia leánya, Helios és Eos testvére. Mint Phoibos testvére, Phoibe nevet is visel. Ezért később Artemisszel, sőt Hekatével és Persephonéval is egybeolvasztották. Kettős vagy négyes fogatán, melyet fehér lovak, öszvérek vagy tehenek vonnak, lassan halad az ég boltján, fejét arany diadém ékesíti s szelt fényt vet a halandókra. Attikai monda szerint, mint Zeus kedvese Pandeiának adott életet; kariai monda szerint pedig az alvó Endymion-ba (l. o.) volt szerelmes. [Révai nagy Lexikona] |
Szeléné: Hüperión és Theia leánya, Héliosz és Éósz testvére, a hold istennője. Héliosszal ellentétben kocsiját csak két ló húzta ezért lassabban haladt égi útján, de emellett úgy is lehetett látni, hogy magányosan lovagol egyik hátasán. Ha bátyja megjelent az égen neki mennie kellett és ilyenkor az Ókeánosz partján lévő ezüstös palotájában pihente ki magát. Három nagy szerelme volt, két isten és egy halandó. A halhatatlanok közül az istenek urával, Zeusszal kelt egybe és két leányt szült neki, Pandiát és Herszét. A másik Pán volt, akitől eleinte húzódozott, de annak csellel sikerült rávennie az istennőt a nászra. Az együtt töltött éjszaka emlékére egy hibátlan állatokból álló juhnyájat ajándékozott kedvesének. Halandó kedvese Endümión volt, Zeusz és Kalüké nimfa fia. Zeusz megengedte fiának, hogy olyan halálnemet válasszon, amilyet csak akar, erre az ifjú azt kérte, hogy nyitott szemmel örökre aludjon el úgy, hogy ne öregedjen meg soha. Zeusz teljesítette fia kérését és Endümión a Latmosz-hegy barlangjában örök álomra szenderült. Így látta meg Szeléné és leszállt hozzá, sugaraival csókolgatta, de nem tudta felébreszteni és a reménytelen szerelem miatt örökké bánkódott. Azonban ha a hegy fölé ért mindig gyöngéden tekintett le az ifjúra és ezüstös fénnyel árasztotta el.
Szemelé, Semele
Semele: Kadmos thebai király és Harmonia leánya, Zeus kedvese. A féltékeny Hera (öreg dajkájának a képében) rábeszélte, ígértesse meg Zeusszal egy kérése teljesítését s aztán kérje tőle, hogy teljes mennyei fényében közeledjék hozzá ahogy Herához közeledik. Zeus, esküje által k
ötve, kénytelen volt a kérést teljesíteni s villámlás és mennydörgés között jelent meg S. előtt; S. meghalt s idétlenül szülte meg a kis Dionysost (l. o.), kit Zeus saját combjába varrva érlelt meg. Dionysos, amikor istenné küzdötte fel magát, anyját is fölhozta az alvilágból s Thyone néven az Olympusra helyezte. - S. eredetileg ősrégi istennője a földnek. Dionysosszal együtt őt is himnuszokkal és áldozatokkal ünnepelték. Vázaképeken többször együtt vannak ábrázolva. [Révai nagy Lexikona] |
Gustave Moreau: Szemelé (1890-1895 körül)
Szemelé Zeusz egyik kedvese, aki a féltékeny Héra biztatására arra kérte Zeuszt, hogy mutatkozzék meg előtte istensége teljességében. Zeusz meg is tette, de Szemelé nem tudta elviselni az isten ragyogását s elpusztult. |
| négy leány volt: Autonoé, Inó, Szemelé és Agaué; a fiú pedig: Polüdórosz. Szemelé volt a legszebb a lányok közül, s magát a foistent, Zeuszt babonázta meg szépségével. Csakhogy a háttérben mos is ott állt a féltékeny Héra, aki Szemelé dajkájának képében rávette a királylányt, kérje meg Zeuszt arra, hogy teljes isteni pompájában látogassa meg ot. Amikor aztán Zeusz égi szekerén villámokat szórva megjelent Szemelé hálószobájában, a királylány, aki már 5 hónapja Zeusz magzatát viselte a szíve alatt, rémületében szörnyethalt. Az isten a tuzbol ragadta ki a még fejletlen magzatot, és saját combjába varrta. Amikor az ideje letelt, felvágta a varratokat, s így született meg az isteni gyermek: Dionüszosz. Az újszülöttet Inó királyné, Szemelé novére nagy szeretetben nevelte fel, s ezért Héra dühe ot is utolérte. Orületet bocsátott Athamasz királyra, aki szarvasnak nézte idosebb fiát, Learkhoszt és halálra sebezte, majd eszébe jutottak korábban elvesztett gyermekei, akiket Inó üldözött el a háztól, így dühe a királyné ellen fordult. (Athamasz királynak Nephelé, a "Felho" asszony volt elso felesége. A monda szerint Nephelé egy árnyalak volt, akit Zeusz teremtett Héra hasonlatosságára. Athamasz király sosem szerette Nephelét, dühítette, hogy az asszony mindig lenézi ot. Két gyermeke született ettol a notol. Phrixosz, a fiú, és Hellé, a kislány. Egyszer aztán Athamasz eluzte Felso asszonyt, és másodjára Inót, Kadmosz lányát vette feleségül. De Inó gyulölte mostoha gyermekeit, és mindenáron meg akart szabadulni tolük. Nephelé azonban az égbol éberen figyelte gyermekeit, s amikor megtudta, hogy Inó az ártatlanok halálát akarja, leküldött egy aranygyapjas kost a földre, hogy megmentse gyermekeit. Az állat a hátára vette oket, és a tengeren keresztül Ázsia felé indult velük. De az út nagyon hosszú volt, a kislány nem bírt tovább kapaszkodni, és tengerbe merült. Azt a helyet, ahol a kis Hellé meghalt, ma is Hellészpontosznak, azaz "Hellé tengerének" nevezik. Phrixosz célhoz ért Kolkhiszban, ahol a király szívesen fogadta, s hozzá adta feleségül az idosebbik lányát. Egészen a tengerig hajszolta oket, ahol Inó magához ölelve kisfiát, Melikertészt, a mélységbe vetette magát. De Dionüszosz nem feledkezett meg neveloanyjáról. Új, isteni életre támasztotta Inót, s azóta Leukotheaként, azaz "fehér istennoként" o a hajótöröttek védoistennoje. Kadmosz gyermeke volt Aktaión is, Autonoé és Arisztaiosz fia. Ennek a királyfinak semmi másra nem volt gondja, csak a vadászatra. Egyszer a Kithairón hegyén vadászott, ahol betévedt Artemisz istenno szent helyére, a Gargaphia völgybe. Itt volt az istenno szent barlangja, ahová ember még sosem merészkedett. Aktaiont a végzete hozta ide, hiszen amint belépett a barlangba, s meglátta az éppen fürdo, meztelen Artemiszt, a szuzi istenno kegyetlen haragra gyulladt. Mivel nyilai nem voltak keze ügyében, vízzel hintette meg az ifjút, aki menten szarvassá változott. Alig hagyta el a barlangot, saját vadászkutyái és szolgái rontottak rá, s örülvén a vadászszerencsének lenyilazták a szerencsétlenül járt királyfit, akit nem ismertek fel a szarvasban. Amikor Kadmosz megöregedett, unokája, Pentheusz vette át a hatalmat. A fiatal király Szemelé testvérének, Agauénak volt a fia, s végzetes kalandba keveredett Szemelé fiával, Dionüszosszal.
Szibülla, Sibyl
Sibylla: l. Sibyllák. [Révai nagy Lexikona] Sibyllák: istenektől vagy hősöktől származó jósasszonyok, kik Apollontól megihletve elragadtatásukban jósoltak. Eredetük valószínűleg kisázsiai s nevűk is keleti. A legrégebbi állítólag a hellespontosi Marpessosban élt, mások szerint Erythreában s főleg ezt tartották ősi székhelyének. Az erythraeai S. Herophile nevet viselt, vándoréletet élt s jóslatai Cumaeig, majd Rómáig is eljutottak s az a hit terjedt el, hogy jósnőjük már ezer éve él. Varro tíz Sibyllát sorol fel, ezek a következők: 1. a. perzsiai; 2. a libyai; 3. a delphii; 4. a cimmeriai; 5. az erythraeai; 6. a samosi; 7. a cumaei (Amaltheia v. Herophile v. Demophile v. Deiphobe); 8. a hellespontosi; 9. a phrygiai; 10. a tiburi. A cumaeiről mondja Varro, hogy Rómába ment és könyveit mesés áron eladta Tarquinius Priscusnak. Ezeket Juppiter capitoliumi templomában őrizték; Kr. e. 83. tűzvész áldozatai lettek s ekkor ázsiai és görög városokból új gyűjteményt szereztek, melyet később Augustus Apollon palatinusi templomában helyezett el. A római történelem válságos időszakaiban gyakran felnyitották e könyveket, hogy tőlük tanácsot kérjenek. Igy volt ez egészen Stilichóig, ki elégettette őket. Kárpótlást találtak a már régóta fennálló zsidó-keresztény Sibylla-költészetben, mellyel a zsidó hellenizmus a görög hagyományt kiegészítette volt. A Kr. e. 2. sz. óta egész sora keletkezett a zsidó Sibylla-könyveknek; egy részük ma is megvan. A Kr. u. II. sz. -ban pedig keresztény költészet csatlakozott azokhoz. E kettőből és pogány hagyományból vegyült össze a ránk maradt (megbízhatatlan szövegű) 14 könyv (a 9. és 10. elveszett). Kiadta Alexandre (2 köt. 1841-1856), legjobban Rzach (1891) és Geffcken (1902). A S. a keresztény művészetbe is behatoltak. Leghíresebbek Michel Angele 5 Sibyllája a Sixtus-kápolnában és Raffael 4 Sibyllája a római Santa Maria della Pace falain. Említést érdemelnek még Giotto, van Eyck testvérek (genti oltár) s Roger van der Weyden festményei és a XV. sz.-ból való acélmetszetek. [Révai nagy Lexikona] |
|
Michelangelo: Delphi szibilla (1509) |
Szterope, Aszterope
Sterope vagy Asterope: az egyik plead, Arész felesége. Asterope a 233. planetoid (kisbolygó) neve. [Révai nagy Lexikona] |
|
Sterope. Oromcsoport részlete. Olympia Museum |
|
| |
|
|
|