Zélosz: Pallasz és Sztüx fia, Bié, Kratosz és Niké testvére, a hatalom megszemélyesítője. Zélosz nagyapjával, szüleivel és testvéreivel Zeuszt segítette a titanomakhiában, s mikor a harc a lázadók győzelmével végződött, Zeusz jutalmul kísérőjévé és testőrévé avatta.

Zephürosz: Asztraiosz és Éósz fia, Boreász Eurosz, Notosz, Phoszphórosz és valamennyi csillag testvére, a nyugati szél istene. Zephürosz volt a szelek között a legenyhébb, s a növények oltalmazójaként tisztelték, mivel csapadékot hozó isten volt. Elragadta Khlóriszt, Pierosz leányát, akit kérésére Zeusz istennői rangra emelt,

míg ő a virágok feletti uralmat ajándékozta feleségének. Házasságukból született Karposz. Melléknevei: Hangosanzúgó, Zajos.

Zeusz: Kronosz és Rheia fia, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Poszeidón testvére, a viharok, a mennydörgés és villámlás istene, az istenek királya, a legfőbb isten.

Anyja Rheia a Lükaión-hegyén szülte Árkádiában, éjjel, titokban. Erre jó oka volt, mert férje minden addig született gyermeküket lenyelte, attól való félelmében, hogy valamelyikük megfosztja majd uralmától. Rheia tehát megszülte Zeuszt, megfürösztötte a Néda vizében, megszoptatta, majd átadta anyjának Gaiának, aki az újszülöttet Krétára vitte a Dikté-hegyre és rábízta a Meliászokra. Ezalatt Rheia egy pólyába csavart követ adott Kronosznak a gyermek helyett, aki azt azonnal le is nyelte, abban a hiszemben, hogy ismét megszabadult egy esetleges lázadótól. Ida, Adraszteia és Melissza pedig titokban nevelte a gyermeket egy mély barlangban lépes mézzel és Amaltheia tejével táplálva. Őrizetére a Kurészeket állították, akik, ha a gyermek elsírta magát, fegyvereikkel lármát csaptak, hogy elnyomják Zeusz hangját, nehogy Kronosz meghallja. Mikor Zeusz felserdült és megtudta testvérei sorsát, bosszúra szánta el magát. Felkereste az Ókeánosz partján élő Métiszt, aki azt tanácsolta neki, hogy keresse fel anyját Rheiát és kérje meg, hogy tegye Kronosz pohárnokává. Mikor ez megtörtént, Métisz növényekből préselt mérget adott Zeusznak, amit az apja poharába csempészett. Kronosz nagyot húzott az italból, majd kiokádta elnyelt gyermekeit. Zeusz nyíltan apja ellen fordult, kérte bátyjait, hogy támogassák a harcban, míg három nővérét Ókeánoszhoz és Téthüszhöz vitte, hogy azok vigyázzanak rájuk és viseljék gondjukat a harc végéig. Ezután hadat üzent Kronosznak, aki a segítségére siető Titánok támogatásával egészen az Olümposzig szorította vissza fiait, míg ő maga az Othrüsz-hegy csúcsán vert tanyát. Azonban egy idő elteltével a titánok között viszály tört ki és a Kronosz uralmával elégedetlenkedők Zeuszhoz pártoltak át, ezzel jelentősen javítva a lázadók helyzetén. A harc már tíz éve folyt, de egyik fél sem tudott győzelmet kivívni, mígnem Zeusz Gaia tanácsára felhozta a Tartaroszból a fogságba zárt Hekatonkheireket és Küklópszokat. A Küklópszok hálájuk jeléül Zeusznak villámokat, Poszeidónnak háromágú szigonyt, Hádésznak pedig láthatatlanná tévő sisakot kovácsoltak. Új szövetségesei és fegyverei segítségével végre döntő csapást mérhetett Kronoszra és támogatóira, apját megfosztotta hatalmától,

        Kronosz varjúisten

a Titánokat a Tartaroszba záratta és magát nyilvánította legfőbb istenné. Hogy a hatalom miatt ne törjön ki viszály közötte és két bátyja között, azt javasolta, hogy osszák fel a világot. A kérdést sorshúzással döntötték el, Poszeidón a tengert, Hádész az Alvilágot, Zeusz pedig az eget kapta. Győzelme után elfoglalta székhelyét az Olümposzon, majd elindult,

 hogy méltó feleséget találjon magának. Hálásan emlékezett a segítőkész Métiszre és úgy gondolta, hogy megszerzi asszonyául a bölcs, mértékletes és nem kevésbé szép istennőt. Métisz lévén alacsonyabb rangú nem fogadta kitörő örömmel Zeusz közeledését és különböző alakokat öltve próbált menekülni kérője elől, azonban Zeusz utolérte és ezután már nem ellenkezett többé. Mikor Métisz teherbe esett, Zeuszt Gaia és Uranosz keresték fel, elmondták neki, hogy a végzet felettébb bölcs és erős gyermekeket ígér feleségének. Előbb egy leánya fog születni, aki bölcsesség dolgában felülmúlhatatlan lesz, majd pedig - ha ismét teherbe esik - egy fiút, ki erőben fogja túlszárnyalni apját és ledönti trónjáról. Zeusz mindenképpen meg akarta akadályozni az uralomváltás lehetőségét, s ezért asszonyát Gaia és Uranosz tanácsára ágyába csalta, majd mikor az elaludt hirtelen lenyelte. Métisz továbbélt Zeusz testében és bölcs tanácsokkal, jóslatokkal látta el urát, leányukat Pallasz Athénét Zeusz később saját fejéből szülte meg.

Második feleségeként Themiszt választotta, aki ugyancsak okos és szép asszony volt. Házasságukból születtek a Hórák, Homonoia és Adikia. Zeusz ezután más istennőkkel is szerelmi viszonyra lépett: Mnémoszünével a Múzsákat, Dióné Ókeánisszal Aphroditét, Eurünomé Ókeánisszal a Khariszokat, Élektra Pleiásszal Iasziónt, Démétérrel Perszephónét és Iakkhoszt, Szelénével Pandiát, Erisszel pedig Átét és a Litákat nemzette. Ennyi szerelmi kaland után, megint felötlött benne a gondolat, hogy ismét törvényes feleséget keres magának. Ahogy bolyongott, hogy hozzá illő istennőt találjon, eljutott a Peloponnészoszon fekvő Argoliszba is. Itt meglátta szép és büszke nővérét Hérát, aki magányosan sétálgatott a Thornax-hegy tövében. Szerette volna elcsábítani, de tudta, hogy az erényes Héra úgysem állna kötélnek, ezért cselhez folyamodott. Hatalmas zivatart bocsátott a földre, Héra megindult a hegynek fölfelé és menedéket keresve húzódott meg a dúslombú fák alatt. Zeusz csak ezt a pillanatot várta, kakukknak álcázta magát, mint aki bőrig ázott a hirtelen jött zivatarban és reszketve, csapzottan szállt az istennő ölébe és Héra szíve megesett a madáron, köntösébe takarva melengetni kezdte. Ekkor viszont Zeusz hirtelen magára öltötte eredeti alakját és megpróbálta Hérát szeretőjévé tenni, de nővére erélyesen védekezett, s kérte, hogy ne tegye, már csak anyjuk miatt se. Zeusz erre ünnepélyesen megfogadta, hogy feleségül veszi és az istenek királynőjévé avatja. Héra elfogadta Zeusz ajánlatát és boldog szerelemben egyesültek. Zeusz feleségül vette nővérét,

 akivel Héphaisztoszt, Arészt, Hébét és Eileithüiát nemzette. Zeusz nagyon tisztelte asszonyát, kívánságait teljesítette, sokszor bizalmasan tanácskozott vele és a többi istentől is megkövetelte a feltétlen tiszteletet.

Ha Héra belépett az Olümposz termeibe, az isteneknek felállva kellett üdvözölniük. Ennek ellenére Zeusz szívesen nézett más nők után, amit Héra természetesen nem csekély féltékenységgel kísért figyelemmel. Az istenek ura számos istennővel csalta meg feleségét, Létó Artemiszt és Apollónt, Maia pedig Hermészt szülte neki. Szívesen válogatta kedveseit a halandó leányok soraiból is, többek között Európától származott Minósz, Rhadamanthüsz és Szarpédón, Aiginától Aiakosz, Danaétól Perszeusz, Antiópétól Zéthosz és Amphión, Szemelétől Dionüszosz aki isten lett, Iótól Epaphosz, Lédától Polüdeukész és Heléné és Alkménétől Héraklész. Ezek a gyermekek egytől egyig kiváló hősök lettek, de Héra kíméletlenül üldözte nem csak férje kedveseit, hanem gyakran azok utódait is. Zeusznak pedig olyan jeleneteket rendezett, hogy csakúgy visszhangozták a márványfalak, a földön pedig viharok söpörtek végig. Gyakran civakodtak emiatt, de Zeusz valahogy mindig kiengesztelte haragvó asszonyát és életük békésen folyt tovább. Eleinte zsarnoki módon uralkodott, de azután annyira megszilárdította uralmát, hogy semmi sem ingathatta meg. Gaia azonban még mindig fiaiért a Titánokért kesergett és haragja fiai legyőzője, unokája, Zeusz ellen fordult. Megszülte Tüphónt a rémséges szörnyet, hogy ez döntse meg uralmát, de Zeusz nehéz küzdelmek árán ugyan, de legyőzte. Ekkor nagyanyja újabb ellenfeleket támasztott, Uranosznak hajdan ráhullott vércseppjeiből megszülte a kígyólábú Gigászokat és ezek is az Olümposz ellen törtek. Zeusz - a többi isten és halandó anyától származó fia, Héraklész segítségével - fényes diadalt aratott felettük és ezután már nem akadt több ellenfele. Zsarnoki uralkodása alatt egyszer az istenek is fellázadtak, Héra, Poszeidón és Athéné vezetésével és megkötözték, de Thetisz hívására ura segítségére siető Briareósz Hekatonkheir kiszabadította. Zeusz belátta a lázadás jogosságát, s elismerte társai akaratát. Megfogadta, hogy felhagy erőszakos uralmával és ezután békésen fogja irányítani a világot. Később régi ellenfeleinek, a Titánoknak is megbocsátott és felhozatta őket a szörnyű Tartaroszból. Olümposzon álló palotájában tartotta az istenek lakomáit és gyűléseit, a fia, Héphaisztosz által épített hatalmas megaronban.

 Ezeken a gyűléseken vitatták meg a legfontosabb kérdéseket és gondokat, miközben nektárt ittak és ambrósziát ettek. Zeusz aranytrónuson ült, s mellette asszonya Héra. Körülöttük ültek faragott trónusaikon a többi istenek. Pohárnoka Ganümédész és leánya Hébé szolgálták ki, Apollón lantjátékára a Múzsák énekeltek

 és a Khariszok táncoltak az istenek nagy örömére.

Trónja mellett négy állandó kísérője és testőre, Bié, Kratosz, Niké és Zélosz foglaltak helyet, kíséretét alkották emellett még, a Hórák, Tükhé és Írisz. Zeusz óvta az emberek közösségeit, a társadalmi rendet, az oltalomra szoruló idegeneket és a koldusokat, oltalma alatt állt a vendégjog és az esküvel megkötött szerződés, a királyoknak ő adományozta hatalmukat, felügyelt a végzet beteljesedésére és őrizte a világ örök rendjét. Leggyakrabban használt melléknevei a következők voltak, az Istenek és Emberek Atyja, a Legbölcsebb, Fellegtorlaszoló, Mennydörgő, Villámokban gyönyörködő és Esőző. Kedvenc madara a sas, fája a tölgy volt, fegyverei a villámok és a mennydörgés, pajzsa a lebírhatatlan aigisz.